2010.11.15.
19:31

Írta: Beszélj úgy...

Hogyan gyakoroljunk?

Szóval szóljon ez talán azoknak, akik elolvasták egyszusszra - másmilyen embert nem ismerek-, emlékeznek a lényegre, a körvonalakra. Akik azt hiszik, ezt nem lehet megtanulni, mert nehéz, mert bonyolult vagy, mert képzetlennek érzik magukat hozzá. Vagy, mert egyszerűen eltompultak az emlékek, és jó lenne egy löket az újrakezdéshez.

 

Szánjuk hát rá magunkat újra, vegyük a kezünkbe a könyvet és haladjunk az abban leírtak szerint. Hetente, kéthetente gyakoroljunk egy új fejezetet. És bármennyire is vagyunk "jó tanulók"... Hat-tizenkét hét elteltével - ennyi idő telik el az első és az utolsó fejezet elolvasás között - sokat elfelejtünk, amire az elején még szuperül emlékeztünk. Ezért hatékony megoldás, ha fél írólapokat kíszítünk, melyekre a fejezetek főbb pontjait emlékeztetőül nagy betűkkel kiírjuk. A szerzők minden fejezetben meg is írják helyettünk ezeket a "hűtőcetliket". Sorkiemelővel kihúzhatjuk azt, amit mindig elhatározunk, hogy megpróbáljuk és "élesben" mégis a régi megoldást használjuk rutinból. Kombinálhatjuk ezt azzal, hogy a pontok után kipipáljuk, ha sikeresen alkalmaztuk a módszert:)

Én például szintén azonnal elolvastam, igaz a lányom akkor még nagyon kicsi volt. Nagy a kísértés, hisz az ember tudni akarja, mi is ez az egész. Nem hinném, hogy ez baj lenne. A lényeg, hogy utána kezdjük el előröl. Ne nyugtázzuk, hogy olvastuk, tehát tudjuk is.

Nincs sok értelme nagyon belelkesedni, aztán egyszerre mindent akarni és semmit nem tudni (mint egy gyors fogyókúra ugyebár). A szerzők az idegen nyelv tanulásához hasonlítják ezt a módszert. Egy nyelvet sem úgy tanulunk meg, hogy kiolvassuk a nyelvkönyvet, másnap beülünk egy idegen nyelvű szakkonferenciára és várjuk, hogy megértsük a génmódosítás minden csínját-bínját. A nyelvet is fokozatosan tanuljuk. Megtanulunk valamit, aztán gyakoroljuk. És ha megy... akkor jöhet a következő lecke.

Sokat hallottuk: magunknak tanulunk. Most ez valóban így van. Ne csaljunk hát, csak azért, mert ez nem igazi iskola, mert nincsenek igazi vizsgák, igazi vizsgabiztosokkal.

Jó módszer lehet például, ha írjuk a fejezet végén egy papírra, hogy milyen szituációk voltak és azt, hogy oldottuk meg. Pontozhatjuk is magunkat. Ha úgy érezzük, eleget gyakoroltunk és a pontszámainkkal is elégedettek vagyunk, továbbléphetünk.

Ha nem érezzük magunkat komfortosan ezekben a helyzetekben, ha magunk felé őszintétlennek érezzük magunkat, akkor próbáljunnk kilépni magunkból és belebújni gyermekünk bőrébe - az egész módszer nagyjából ezzel a technikával elsajátítható. Alkalmazhatjuk bármikor, amikor elbizonytalanodunk, sokszor nem is kell, hogy a módszer definiálódjon. Gyermekünk eddigi tapasztalatával, tudásával, pillanatnyi érzéseivel hogyan látjuk magunkat? Gyerekként jól esik, ahogy szülőként viselkedünk? Ha igen, akkor küzdjünk meg a még szokatlan, viselkedéssel, mert egyrészt gyermekünknek akkor arra van szüksége, mégha az furcsa is, másfelől gyakorlással nemsokára nem is lesz olyan idegen. Harmadrészt ez a folyamat úgysem egyik napról a másikra zajlik, mikor szépen lassan megszokunk egyet, akkor jöhet a következő, amihez kedvünk van. Nemsoká, ha akcentussal is, de beszélni fogjuk a nyelvet.

Ééééééééés… ha kisgyerekkel kezdünk bele, akkor érdemes ezt néha megismételni, hisz gyermekünk egyre újabb és újabb kihívásokat fog elénk állítani. És kicsit később már egészen más problémákra fókuszálva fogjuk olvasni, újabb, számunkra már aktuális részletekre fogunk felfigyelni.

 

Sokan most biztos értetlenül olvastátok ezt a bejegyzést. Ti tudtok tanulni. Ám a tanulást is meg kell tanulni, az sem velünk született adottság. Ez most azoknak szólt, akik ezen a téren akadtak el. És ez is csak egy javaslat volt a sok lehetséges tanulási mód közül, mindenki meg fogja találni a neki legoptimálisabbat. Csak keresni kell.

 

 


A bejegyzést Iványi Zsófi írta. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!

Szólj hozzá!

Címkék: gyakorlási stratégia

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljugy.blog.hu/api/trackback/id/tr92450844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása