2010.11.21.
18:45

Írta: Beszélj úgy...

Kiegészítés a büntetéshez

Nem is beszélve arról, hogy mit tanulnak a büntetésből gyerekeink… azt, hogy ez a módja a probléma „megoldásának”, kezelésének. Ha valaki sérti az érdekeimet, az büntetést érdemel. Tehát ha az osztálytársam (akár véletlenül) eltöri a vonalzómat, akkor  ha mérges vagyok, nem érdekel, hogyan történt, kiabálhatok vele és esetleg én is eltörhetem az övét, esetleg megüthetem. Persze aztán mikor intőt kapok érte, akkor nem merem otthon elmesélni, mert úgysem hallgatnak meg, hogy azért csináltam, mert ő is azt csinálta... mert úgysem érdekli őket, hogy ki kezdte stb… szóval tuti megbüntetnek miatta. Egy kisgyereket agyondícsérünk, amikor megtanul kanállal enni, járni, beszélni, azaz utánozni minket. Később büntetés jár ugyanezért a tanulási folyamatért. Mert ugye büntetni is tőlünk tanul. És hát ez a folyamat könnyen ránk is visszacsaphat később... gondoljuk csak át.

A gyerek kiszolgáltatott a szüleinek, tanárainak. Mindenkinek, aki felnőtt vagy nagyobb, erősebb nála. Minél jobban visszaélünk ezzel a kiszolgáltatott helyzettel, annál valószínűbb, hogy lassan ő is megtalálja azokat a személyeket, akiknél ő nagyobb vagy erősebb. És kompenzálni kezd majd. Azokkal a módszerekkel, amiket tőlünk tanul.

A büntetéspártiak gyakran érvelnek az azonnali, látványos hatással. Igen, ez nagy igazság. Már amennyiben hatásnak nevezhető valami, ami a büntető személy jelenlétében nem érvényesül... Valóban a rövidebb utat akarjuk választani az eredményes helyett?

Ha büntetünk egy gyereket, akkor azt érzékeltetjük vele, hogy magasabbrendűek vagyunk nála. Ettől ő természetesen alacsonyabbrendű családtagnak érzi magát. Azt érzi, nincsenek jogai, ám vannak kötelességei. Ez nagyon igazságtalan. De ha engedjük, hogy beleszóljon saját dolgaiba, azzal egyenjogúvá válik, irányíthatja saját sorsát, megoldhatja a saját problémáit. 

Nehéznek tűnik nem büntetni? Mert gondolkoznunk kell rajta, hogy akkor vajon hogyan másképpen is fogjunk hozzá. Pedig biztosan mindannyian tudjuk a választ. Próbáljuk meg úgy feltenni a kérdést, mintha nekünk kéne tanácsot adni valakinek.



 

Tennék egy kis kitérőt, az iskolák felé. Többségében még ma is a büntetésközpontú rendszer az általános. Tanárjelöltként tanuljuk is a pedagógia-pszichológia szigorlatra: „Motiváció: jutalmazás-büntetés”. De szó nem esik arról, hogy mit lehet még tenni. Mi motiválunk kívülről, a gyerek motiválja magát belülről, mi, tanárok pedig megbüntetjük, ha egyik motiváció sem hatásos. Mert arra szükség van.

Az iskolai büntetés is ugyanolyan tanult forma, mint az otthonról hozott. Másképp nem tartható a fegyelem: egyes, elkobzás, dolgozat, intő, fekete pont. Vagy mégis? A „Beszélj úgy” módszert külföldön egyre több pedagógus, szociális vagy egészségügyi munkás, sok pap teszi magáévá. Hiszen ezek az emberek ugyanolyan életre szóló hatással vannak ránk, mint a szüleink. Van ám nagyon lényeges különbség is, ami miatt nem adoptálható a módszer egy az egyben - de melyik gyereknél tehető ez meg? -, hiszen a tanár és a sok diákja között sosem lesz szülő-gyerek érzelmi viszony, stb. Tehát NEM arra szeretném kiélezni a dolgot, hogy a tanárok EZT teljes egészében hatékonyan alkalmazhatják, hogyan is tehetnék harminc diákkal egyszerre? De sok ötletet lehet meríteni, amik segítségével hatékonyabb tanárok lehetünk. Sokunknak volt olyan tanára – mi szerencsések, ugye? – akik meghatározták sorsunkat. Akik bátorítottak bennünket, akik figyeltek ránk, akik szakértelemmel, példamutatással, kellő szigorral emellett emberséggel, megértéssel és személyes odafigyeléssel - és még valamivel , amiről csak utólag tudom, hogy mi volt - vívták ki a tiszteletünket, mindannyiunk tiszteletét. És hogyan emlékszünk vissza az életünket megkeserítő, rögtön büntetéssel reagáló, esetleg büntetéssel ösztönözni vágyó tanárra? Ajánlom tehát ezt a büntetéselkerülésről szóló fejezetet – a dicsérettel együtt! – a tanároknak is, hátha eszükbe jut néhány jó ötlet (Pygmalion-effektus). Vizsgálati eredmények, na és az élet ugyebár:) igazolják, hogy jutalmazással több eredmény érhető el, mint büntetéssel.

 


A bejegyzést Iványi Zsófi írta. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!

Szólj hozzá!

Címkék: büntetés iskola önbeteljesítő jóslat

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljugy.blog.hu/api/trackback/id/tr562463693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.