2011.02.17.
13:59

Írta: Beszélj úgy...

Testvérféltékenység (Dr.Ginott alapján)

Mielőtt a Faber-Mazlish féle testvérféltékenységbe belekezdenék (ami ugye eredetileg a Beszélj úgy… egy fejezetének indult, csak kinőtte magát) jöjjön Dr.Ginott néhány gondolata a féltékenység eredetéről, a megnyilvánulásokról, a féltékenység okairól, végül néhány mondat arról, hogy mit mondjunk és hogy mit ne a kis- és nagytestvérnek. Szeretettel ajánlom Évi barátnőmnek, hátha talál benne valami érdekeset.

A kisgyermek életének legnagyobb válsága a testvér érkezése. „Úgy szeretünk téged, hogy arra gondoltunk, legyen egy kistestvéred, aki ugyanolyan lesz, mint te voltál pár éve, a családunk része lesz, neked is jó lesz, mert lesz kivel játszani”. Ez ebben a formában ritkán hangozhat el, de töredékeit gyakran mondogatjuk felkészítés gyanánt. Mitől alakul ki a féltékenység? Képzeljük csak el, hogy férjünk egy szép nap hazaállít és közli, hogy nem tud betelni velem, annyira szeret… ezért hazahoz egy másik feleséget. De ne aggódjak, ettől engem még ugyanannyira fog szeretni!!! Én azért aggódnék, pedig felnőtt vagyok.

Apropó ugyanannyira szeretni. Egy kisgyerek megosztásról alkotott fogalmába annyi fér bele, hogy ha van valamim, amit megosztok, akkor ugyan a másiknak ugyanannyi lesz, de ettől nekem kevesebb! Jobb nem osztozkodni az ilyen fontos dolgokon, mint anya szeretete….

Mi szülők azonban másra sem vágyunk, mint hogy akit a világon legjobban szeretünk, elfogadja a másik legféltettebb kincsünket az újszülött kistestvért, lelkesítjük az idősebbet, ódákat zengünk a jövőről… vagy… nem akarunk neki csalódást okozni és nem szépítünk: elmondjuk, hogy az időnk kevesebb lesz rá, neki önállóbbnak kell lennie, többet kell segítenie, stb. És nagyon szeretnénk persze, hogy a nagytesó elfogadná és szeretné a kicsit. Csakhogy ez már meghaladja a képességeit.

Mi tehetünk? Dr.Ginott a szokásos módszeréhez nyúl, az őszinteséghez. Idézek a könyvből egy példát, talán az a leghatékonyabb, a kulcsszavakat kiemeltem.

„Néha örömet fog okozni, máskor baj is lesz vele. Gyakran fog bepisilni, bekakilni és ez bizony nem lesz jó szagú. Mosnom kell majd rá, szoptatnom kell és folyton gondoskodnom kell róla. Lehet, úgy érzed majd, hogy egy kicsit elhanyagollak. Lehet, hogy féltékeny leszel rá, az is lehet, hogy majd ezt mondod magadban: A mama nem szeret már engem, a kisbabát szereti”. Ha ezt fogod érezni, azonnal gyere majd hozzám, és mondd el nekem. Ilyenkor külön is éreztetem veled, hogy mennyire szeretlek, és így nem kell majd emiatt aggódnod. Tudni fogod, hogy szeretlek.

Ha attól félünk, hogy ezzel olyan gondolatokat ültetünk el a nagytestvér fejében, amik magától eszébe sem jutottak volna… hát hogy is mondjam... ne féljünk. Ezeket a gyerek mindenképpen átéli, a kérdés csak az, hogy bűntudattal elnyomja magában, vagy kibeszélheti nekünk.

Az elnyomott érzelmek különféle formákban – álmok a testvér bántalmazásáról, testi tünetekben, mint a köhögés, bőrkiütés, bepisilés vagy destruktív viselkedésben (rombolás, hajtépés) – jelenhetnek meg.  Dr.Ginott szerint ezeknek a gyerekeknek arra van szükségük, hogy a különféle tünetek helyett szavakkal fejezhessék ki érzéseiket.

 

Folytatás a gyakorlati tanácsokkal hamarosan….

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://beszeljugy.blog.hu/api/trackback/id/tr42667976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.