2011.01.16.
15:34

Írta: Beszélj úgy...

A kudarcra vezető viselkedés 1. - Dr.Ginott alapján (fenyegetés, ígérgetés és gúny)

Fenyegetés, megvesztegetés, ígérgetés, gúny, hegyibeszéd… és még valami, amiről eddig nem volt szó, de nekem nagyon tetszik (vagyis nagyon nem): kudarcra vezet, ha udvariatlanul akarjuk gyermekeinket udvariasságra szoktatni.

Fenyegetés - „Ide figyelj, ha ezt még egyszer megteszed…” Mi történhet egy ilyen mondat után? Csakazértis!!! De miért is? A fenyegető szavak mintegy kihívásként hatnak a gyermek függetlenségére. Már egész korán megfigyelhetjük, hogy egy egyszrű tiltás vagy korlátozás milyen tiltakozást képes kiváltani gyermekünkből… Sok gyerek a fenyegetésre úgy reagál magában, hogy ha nem szegül ellen, akkor ő kerül ki vesztesen a „csatából”, megfutamodik, meghunyászkodik. Ha a gyerekben megszólal a büszkeség, akkor biztosan ellenszegül. „Te nekem ne mondd meg, hogy mit tehetek!” (A Beszélj úgy-ban erre alternatíva a tettek következményének megismerése.)

Megvesztegetés - „Ha most nem hisztizel, veszek neked valamit!” Ez is több buktatós kijelentés. Rövidtávú célokat ugyan elérhetünk vele, egy ilyen ígérettől – eleinte legalábbis – gyermekünk biztosan boldog lesz, választ egy játékot és vigyorogva kisétál a boltból. Igen ám, de legközelebb kifejezetten számítani fog a „jutalomra” mely a hiszti elhagyásáért jár, még az is előfordulhat, hogy szándékosan kezd provokációba, hogy alkut kössünk vele. Hosszútávú eredményeket tehát ne várjunk ettől a módszertől.

„Én mindig megkapok mindent a mamámtól azért, mert folyton úgy csinálok, hogy azt higgye, rossz leszek. Természetesen elég gyakran kell rosszalkodnom, hogy meg tudjam győzni arról, nem a semmiért fizet.”

Ígérgetés – Dr. Ginott azt mondja, a szülő-gyermek viszonynak a kölcsönös bizalomra kell épülnie. Ebbe szerinte nem férhet bele az ígérgetés, mert ha kihangsúlyozzuk, hogy ezt most komolyan megígérem, azzal azt sugalljuk, hogy a többi kimondott szavunk komolytalan.

Ezt azért nem gondolom ilyen radikálisan. Az ígéret (pl. megígérem, hogy nem kell bevennie az orvosságot, nyugodtan bújjon elő a fotel mögül) amennyiben nem irreális vagy tőlünk független tényezők is befolyásolhatják (megígérem, hogy szülinapodra elmegyünk a strandra, de egész nap esik az eső…) valójában csak nyomatékosítják az egyébként is természetesen kimondott szavainkat.

Egyetértek azonban az ígéretekkel kapcsolatos buktatókkal. Legtöbbször ezt halljuk, amikor nem teljesül az ígéret: „de hát megígérted!”. Itt már nem jelentenek sokat a tények, érvek, nem számít, hogy rajtunk múlt, vagy tőlünk független… megígértük, a gyerekünk ezt szentírásként kezeli, elvárja, hogy bármi áron teljesüljön.

Megoldásként bánjunk óvatosan az ígéretekkel, hangsúlyozzuk ki, hogy valami közbejöhet, de mi mindent megteszünk, ami tőlünk telik.

Végezetül egy gondolat az ígértetésről: soha, de soha ne ígértessünk olyat gyermekünkkel, hogy jobban fog viselkedni, nem fog rosszalkodni… olyat, amiről sejthetjük, hogy ő maga nem azonosul vele, nem valószínű, hogy a jövőben valóban be is tartja. A gyerekből erőszakkal kihúzott ígéretnek csak egy kimenetele lehet: később lesz mit az orra alá dörgölnünk. Ez pedig nem lehet cél…

Gúny – minden cinikus, irónikus, gúnyolódó megjegyzés egy-egy támadás a gyerek ellen, mely természetesen ellentámadással folytatódik.

A „Beszélj úgy” fejezeteit gyakorolva is a legtöbb szülő arról számol be, hogy a legnehezebb nem az, hogy azt mondja, hogy „ég a villany”… ez könnyű. Kemény dió nem hozzátenni, hogy „hányszor kell szólnom emiatt egy nap?” vagy „szerinted tényleg ez a hobbim, hogy utánad kapcsolgassak?” vagy „beszéled a nyelvünket vagy fordtsam le neked?” vagy „a fejem tetejére állva énekelve megértenéd, hogy le kell kapcsolni?” vagy „belőlünk él az ELMŰ, én meg szerinted lopom a pénzt?”. Hát igen, a gúnyolódásban gyakran még a legfantáziátlanabb szülők is élen járnak. Pedig az ehhez hasonló mondatok azok, amik elterelik a figyelmet a valódi problémáról, személyeskedésbe csapnak át. Itt a módszer maga egyszerű: nem kimondani. Bárcsak ilyen könnyű lenne alkalmazni is…

A bejegyzést Iványi Zsófi írta Dr.Haim Ginott Szülők és gyermekek című könyve alapján. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://beszeljugy.blog.hu/api/trackback/id/tr942587989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.