Jutalom, dicséret. A dicséretről lesz még szó később, most csak a jutalomról tennék említést.
Tárgyjutalom jó jegyért, szép rajzért, szófogadásért (!) is szokott járni. Nem, nem túlzok, képzeljük csak el a játékbolti jelenetet: „Ha szépen viselkedsz és nem pakolsz le mindent a polcokról, akkor választhatsz magadnak valamit” vagy „ha abbahagyod a hisztit, akkor megveszem neked a macit”. Kísérletek igazolják, hogy a (gyakori, sokszor indokolatlan!) jutalom hosszú távon veszélyes, akár önmaga ellen forduló eszköz is lehet, mely kioltja a gyermek természetes belső motivációját. Mi történik akkor, ha olyan viselkedést, melyet a gyermek önszántából vagy szívesen tesz megjutalmazunk? A gyerek már nem magáért az élményért fog megdolgozni, hanem a jutalomért. Ez lehet pénz, játék, csoki. Ha ezek elmaradnak, nem is fogja értékelni saját fáradozását – amit azelőtt önmagáért a belső élményért végzett. Jutalom nélkül tehát nem fogja már szeretni, becsülni az adott tevékenységet. Ez nem a jutalmazás ellen szól!!! Sokkal inkább a mértéktartásról. Egy gyereknek nem kell megszoknia, hogy minden jó lépéséért jár valami jutalom. Jutalom nélkül akkor már nem is cselekszik jól?
Jutalom lehet azonban a szülő (és tanár!) figyelme is. Hányszor hallottuk már életünkben, hogy „anya nézd, de tényleg nézd, figyelsz”? Egy gyereknek hatalmas elismerés, ha a szülő valóban odafigyel a munkájára, bíztatja, elismeri a munkáját vagy éppen csak rábólint vagy mosollyal jutalmaz vagy elismerő tekintettel egyszerűen csak néz.
A jutalmazást a büntetéssel egy lapon szokás emlegetni. Ha jó jutalmazunk, ha rossz, akkor büntetünk… így szól a fáma. Említettem az előző blogbejegyzésben, hogy a büntetésnek azonnali, ám csak látszólagos hatása van. Hasonló az indokolatlanul kiosztott jutalom is. Ellentétben a jó helyzetben, jó eszközzel való jutalmazással, aminek a hatása hosszútávú!
Összefoglalva tehát jutalmazzunk, ám lehetőség szerint csak kiemelkedő alkalmakkor tárgyjutalommal, egyéb esetben elismerésünkkel. És figyeljünk rá, hogy a jutalommal ne oltsuk ki a gyerek érdeklődését, motivációját.
A bejegyzést Iványi Zsófi írta. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!
