Miért büntetünk?
Hát nézzük csak. Azért büntetünk, mert a gyerek rossz volt és meg kell tanulnia mi a jó és mi a rossz. Egyébként honnan tudná, hogy nem szabad többet ilyet tennie? Vagy azért büntetünk, mert gyermekünk annyira elvetemült, hogy csak ebből ért? Vagy, mert annyira mérgesek vagyunk, hogy dühből büntetünk, más nem jut az eszünkbe? Vagy, mert már ezerszer elmondtuk szépen, mégsem értett a szóból? Vagy talán, mert szándékosan csinálta, hogy felbosszantson? Gyerekünket megoldandó problémának tekintjük. És a megoldás a problémára a büntetés. És persze, mi vagyunk a felnőttek, mi mindig tudjuk mi a jó és mi a rossz.
Mi számít büntetésnek?
Fenyegetőzhetek, ordíthatok, megalázhatom, megüthetem, eltilthatom, elvehetek valamit, prédikálhatok, és elegem is lehet az örökös kifogásokból, megvonhatom tőle a szeretetemet, vagy akár csak a figyelmemet…
Mi történik a büntetés alatt?
A könyv gyakorlati példákat hoz fel, melyben a szülő valamiért megbünteti a gyereklét. A feladat, hogy gyerekek legyünk és meghalljuk… magunkat. Büntetés közben. Mit érzünk, amikor mi vagyunk a gyerekek? Mit gondolunk a szüleinkről, akik megbüntetnek? Éreztük-e már valaha, hogy megérdemeltük a büntetést? Ha igen, akkor rossz gyereknek éreztük magunkat? Miért követtük el a „bűncselekményt”? Magyarázkodnunk, védekeznünk kell miatta? Meghallgatnak egyáltalán, vagy csak ész nélkül tombolnak?
A válaszok ehhez hasonlók: „Ahogy tehetem, elköltözöm”; „Téged nem is érdekel, mit érzek, ugye?”, „Gyűlöllek”; „Jó, akkor zárjál be. Most boldog vagy?”; „Csak fordulj el és újra megteszem”; „Mennyire rossz gyerek vagyok, nem csodálom, hogy nem szeretnek”; "Csak legyek erősebb, akkor majd visszaütök!”; „Nem én voltam!”; "Bezzeg te tökéletes vagy, mi?"…
Akkor mi a megoldás?
„Egy gyereknek igenis meg kell tapasztalnia a cselekedeteinek a következményeit, de nem a büntetést. Egy szeretetteljes kapcsolatban nincs helye a büntetésnek!” Dr. Haim Ginott
„A büntetéssel alapvetően az a baj, hogy nem működik. Ahelyett, hogy a gyerek sajnálná, amit tett, és azon gondolkozna, hogyan tehetné jóvá, a büntetés eltereli a figyelmét, és bosszúbeteljesítő fantáziálásra készteti.” (96.o.)
„Ha konfliktus van köztünk, akkor nem egymás ellen kell fordítanunk az energiáinkat. Nem az számít, hogy ki győz és ki veszít. Ehelyett keressünk olyan megoldást, ami egyikünk számára sem megalázó.” (111.o.)
A legfontosabb, valahogy rávezetni a gyereket, hogy hogyan teheti jóvá a hibát.
Ehhez szükséges, hogy ne dühből cselekedjünk. Problémát megoldani csak higgadtan lehet. Megmondhatjuk neki az elvárásainkat, de hagyhatjuk is, hogy ő maga találjon ki megoldásokat a problémára. Ha nem működik… akkor még mindig hagyhatjuk, hogy a gyerek megtapasztalja helytelen viselkedésének következményeit (és ez nem egyenlő a büntetéssel!).
Célunk, hogy gyermekünk ne mint problémát lássa magát, sokkal inkább a megoldásban aktívan résztvevő, közreműködő egyenrangú fél.
De hogyan csináljam?
Az első és legfontosabb a nyugalom. Majd beleképzelem magam a gyerek helyébe és ki is mondom, amit képzelek. Azaz leírom a gyerekem helyett az érzéseit. Pl.: Biztos ezt vagy azt gondoltad; vagy azért nem figyeltél, mert valami elterelte a figyelmed, stb.
Ez fantasztikus módszer, mert három legyet is üthetünk vele egy csapásra:)
- A gyerek figyelni fog ránk, mert látja, megpróbáljuk tényleg megérteni a helyzetét.
- Mi elfogadóbbak és megértőbbek leszünk, mert beleképzeljük magunkat a gyerek helyzetébe.
- Nem kényszerítjük gyerekünket bosszúvágyra, dühre, gyűlöletre, önostorozásra, helyette rákoncentrálunk a problémára.
A könyv több gyakorlati tanácsot is ad, de talán az írott lista vagy üzenet áll az első helyen a problémák kezelésében.
Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek elsősorban nem problémamegoldó, inkább megelőző technikák. A megoldók körébe a „következmények megtapasztalása” tartozik. Több olyan esetről is beszámolnak a szerzők, ahol vagy nem működött a technika, akkor addig kellett keresni, amíg nem találtak megfelelőt, vagy éppen remekül működött, de pár hét múlva már nem. Ilyenkor újra át kell beszélni a problémát vagy új megoldási lehetőségeket kell keresni. Előfordulhat, hogy összetettebb a probléma, aminek ugye a megoldásához is érdemes mélyebbre ásni. Kérhetünk külső segítséget.
Lent lehet kommentelni, szívesen fogadom a kérdéseket, érdekelnek a vélemények, tapasztalatok. Sikerek és kudarcok.
A bejegyzést Iványi Zsófi írta Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyve alapján. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!
