Beszélj úgy, hogy érdekelje...

És ez a készség nem csak a szülő-gyerek kapcsolatban gyakorolható ám! Gondoljuk csak végig… akár a mi szemszögünkből, minket is milyen könnyű lenne így együttműködésre bírni.

Szituáció: Nagyon szeretem a krumplifőzeléket, a gyerek is, és emellett olcsó és nagyon gyors. Ezért hetente egyszer megfőzöm. A férjem azonban már kicsit megunta. Így reagál:

„Komolyan megint ezt főzted? Lassan krumpli nő a fejem helyére. Én ezt biztosan nem eszem meg! Főzhetnél már valami mást!”

Reakció: „Na persze, körülötted forog a világ, nem? Örülök, hogy élek, mi vagyok én, étterem? Na, azt lesheted!” Tovább folytatom gondolatban: ezek után csakazért is… stb…

Vagy mondhatná ezt a férj: „Nem főznél a jövő héten zöldbabfőzeléket? Azt nagyon szeretem!”

Reakció: De, persze.

De meg is fordíthatjuk a szituációt:

A férjemet akárhányszor elküldöm boltba, mindig elfelejt valamit, amit kértem. Így reagálok:

Basszus, most hogy fogom megfőzni az ebédet? És hogyhogy újságot nem felejtettél el hozni magadnak? Mindig ez van. De komolyan, hogyhogy ennyi memóriád sincs?

Reakció: Akkor talán jobb lenne, ha legközelebb te vásárolnál, ha te olyan zseniális vagy. Te biztos soha nem felejtesz el semmit.

Vagy:

Nem hoztál tejfölt. (nem cinikusan, nem alázva, ne legyen benne a már megint!)

Reakció: Óóóó, ez nem hiszem el, most mehetek vissza a boltba. Nagyon fontos volt?

…

Ha fontos számunkra az, hogy gyermekünkkel „úgy” beszéljünk, hogy meghallgassa, érdekelje… akkor vegyük a fáradságot és beszéljünk úgy mindenkivel. Na, ahhoz kell az elszántság, ugye? Részemről ez a legnehezebb. De gyermekünk nem csak azt utánozza, amit neki mutatunk, hanem azt is, amit máskor lát. Ha mi parancsolgatunk másoknak (legyen az társ, bolti eladó stb), akkor ő is parancsolgatni fog. Másoknak, de nekünk is.

Bort iszok és vizet prédikálok... ez a része a dolognak ugyanis kőkemény. Túlságosan beleszoktunk abba, hogy másokban keressük a hibát, vagy hogy egyáltalán... hibást keressünk. Gondolkoztam is jó sokat, hogy a tanulásmódszertani jótanácsokat szem előtt tartva, ebből a fejezetből vajon mikor léphetek tovább? Nem egy hét lesz, az biztos.

Kiegészítés: ezzel a módszerrel sem gyermekünket, sem párunkat, sem senki mást nem lehet manipulálni, nem is arra való. Egyszerűen csak más szemszögből, más hangsúllyal, más célból (!!!) közelítjük meg a problémát. Szavainkkal, hangsúlyunkkal, metakommunikációs eszközökkel segítünk abban, hogy a beszélgetés a megoldásra és ne a vádaskodásra, egymás megbántására éleződjön ki.

Mindenkinek lehetnek rossz napjai, mindenkinek más a habitusa, jelleme. Éppen ezért az együttműködésben segítő módszerek nem mindig működnek, nem mindenkinél és nem mindenkivel. Ki kell kísérletezni és nem feladni.

Lent lehet kommentelni, szívesen fogadom a kérdéseket, érdekelnek a vélemények, tapasztalatok. Sikerek és kudarcok.

A bejegyzést Iványi Zsófi írta. Ha másolod, kérlek, hivatkozz a blogra vagy a nevemre. Köszönöm, hogy tiszteletben tartod a munkámat!