2010.11.15.
22:37

Írta: Beszélj úgy...

Ami a szívedet nyomja - kiegészítés a Beszélj úgy első fejezetéhez

Ami a szívedet nyomja - mai svéd gyermekversek

Egy humoros, szomorkás, elgondolkodtató verseskötetet ajánlok figyelmetekbe. Annyira idepasszolnak a versek, mintha egyenesen a Beszélj úgy-hoz írták volna. Persze vannak, amik "kevésbé", például, hogy miért nincs cipzár a banánon. Lapozzatok bele mindenképpen.

Na lássuk hát. Fogadjuk el gyermekeink érzéseinek valódiságát…

Ingrid Sjöstrand

ANYUBAN AZT NEM BÍROM

Anyuban azt nem bírom,
hogy mindenre tud mondani
valami okosat.
Ha azt mondom,
hogy minden olyan unalmas,
hogy semmi kedvem suliba menni,
hogy utálom Kerstint,
hogy szorít az új trikóm,
ő már mondja is,
hogy majd megjön a kedvem,
hogy tegnap még szerettem Kerstint,
és hogy vegyél fel másik trikót!
Az ember még csak nem is unatkozhat
nyugodtan.

 

Siv Widerberg

A VÁROSBAN

Tegnap a városban voltunk,
anya meg én.
Vásároltunk.
Vettünk egy nadrágot.
Vettünk egy pár cipőt.
Utaztunk a metrón.
Voltunk a bankban.
Meglátogattunk egy nagybácsit,
aki nyomorék,
és nem tud egyedül menni az utcán.
Vettünk egy konyhai órát.
Ültem egy széken,
míg anya felpróbált három ruhát.

"Mit csináltatok ma?"
kérdezte apa, mikor hazajött.

"A városban voltunk és jól szórakoztunk"
felelte anya.

Muris!
Én egyáltalán nem találtam
szórakoztatónak.

 

Képzeljük bele magunkat gyermekünk helyzetébe…

Ingrid Sjöstrand

A FELNŐTTEK FURCSÁK NÉHA

A felnőttek
furcsák néha.

Azt hiszik,
elég összeterelni
két "alkalmas korú" gyereket,
és a két gyerek
automatikusan jó haver lesz.

Szeretném összeterelni
papát
találomra egy "alkalmas korú"
bácsival
és megnézni, összehaverkodnak-e
- biztosan nem akarna
engem se többé összeterelni
Ulla-Gullával például.
Sokkal szívesebben játszom
Lill-Pärával,
pedig Lill-Pära kis tökmag,
de ugyanazt szereti
és uganazt utálja, mint én
- Ulla-Gullát például.

 Ne bagatelizáljuk el az érzéseit.

Ingrid Sjöstrand

NÉHA CSONTVÁZRÓL ÁLMODOK

Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.

Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyűség itt belül van
és nem ott kívül.

 

Szólj hozzá!

Címkék: érzések feldolgozása

A bejegyzés trackback címe:

https://beszeljugy.blog.hu/api/trackback/id/tr462451318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása